A Földhivatal a vázrajzokat jogszabály szerint 60 napon belül záradékolja.
A Földhivatal a vázrajzokat a következő záradékszöveggel látja el:
„A helyrajzi számozás és a területszámítás helyes. Ez a záradék a keltezéstől számított egy évig hatályos.” Például: telek megosztásáról készült vázrajzok esetében
„Az állami alapadat-tartalom az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázis tartalmával megegyezik. Ez a záradék a keltezéstől számított egy évig hatályos.” Például: Épületfeltüntetés és épülettörlésről készűlt, szolgalmi jog bejegyzéshez készűlt vázrajzok esetében.
A vázrajzok záradékolásának érvényessége jogszabály szerint egy év. Ez alatt az idő alatt van lehetőség a Földhivatalban eljárást indítani. Kivéve kitűzés és társasházi alaprajz esetén, mert ebben az esetben csak nyilvántartásba veszi a vázrajzot a Földhivatal.
Az érvényességi idő letelte után van lehetőség a vázrajzok újra záradékolására, amennyiben a vázrajzon lévő kiinduló adatok az ingatlan-nyilvántartási állapottal megegyeznek. és a vázrajz megfelel az érvényben lévő jogszabályi előírásoknak. Az újra záradékolásért jogszabályban előírt díjat kell fizetni a kérelmezőnek.
Amennyiben a vázrajzon lévő kiinduló adatok nem egyeznek az ingatlan-nyilvántartatási állapottal, valamint nem felel meg az érvényben lévő jogszabályi előírásoknak, új vázrajzot kell készíttetni földmérővel.
Sokan abban a tévhitben vannak, ha a földmérő elkészít egy vázrajzot és azt beadja a Földhivatalba záradékolásra, azzal az ügye már el is van intézve, és a záradékolt vázrajzokat elrakja a fiókba. Később aztán hiába várja az eredményt a tulajdoni lapján.
Az ügyfeleim számára teljes körű tájékoztatást nyújtok, valamint felajánlom, hogy amennyiben valamilyen iratot kapnak a Földhivatalból azt segítek értelmezni és tájékoztatom a további teendőkről.
A jelen blog cikk nem minősül jogi tanácsadásnak, csak tájékoztatási célból készült.
Bármilyen vitás esetben keressen fel ügyvédet, illetve jogsegély szolgálathoz is fordulhat, vagy a bíróságok ügyfélsegítő napjain is kérhet segítséget panaszának intézéséhez.
Ha további tanácsra van szüksége, hívjon bizalommal:
PK 265. szám*
I. Ha vitássá válik a szomszédos földrészletek közötti határvonal
természetbeni helye, azt a bíróságnak az ingatlan-nyilvántartási térképen
ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.
II. Ha az ingatlan
tulajdonosa az érvényben levő ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt
határvonalat tartja sérelmesnek, a szomszédos ingatlan tulajdonosa által el nem
ismert igényét a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Bírósági döntésnek
azonban csak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a sérelem nem
orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül kísérelték meg.
III. Ha az
ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt és a valóságos tulajdoni viszonyoknak
egyébként megfelelő határvonal a természetben csak az ún. földmérési hibahatáron
(megengedett eltérésen) belül tűzhető ki, a bíróságnak kell megállapítania a
határvonal helyét és ennek megfelelően kell rendeznie a felek birtoklási
viszonyait, megállapítva az esetleges birtokháborítás elkövetését is.
IV. A helyes térképi
határvonalnak a bíróság által történő megállapításához nincs szükség az
építésügyi hatóság telekalakítási engedélyére. Ez csak akkor szükséges, ha a
bíróság a valóságos térképi határt kívánja megváltoztatni valamely
területrésznek – érvényes tulajdonszerzési jogcímen – az egyik szomszédos
földrészletből a másikhoz csatolásával.
I. Az ingatlannyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban:
Iny. tvr.) 35. §-a elrendelte az egységes ingatlannyilvántartás szerkesztését.
Egyebek mellett kimondta, hogy a szerkesztés során az ingatlanokra vonatkozó
jogoknál, tényeknél a telekkönyvi, a földrészlet adatainál és térképi
ábrázolásnál pedig a földnyilvántartási, valamint a földmérési adatokból kell
kiindulni. Az észlelt eltéréseket a helyszíni állapot felmérésével, illetőleg
az érdekeltek meghallgatásával kell rendezni.
A szerkesztés megkezdésének előfeltétele volt, hogy rendelkezésre álljon a
földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 12/1969. (III. 11.) Korm.
rendeletnek (a továbbiakban: Ft.) az 51/1979. (XII. 20.) MT rendelettel
módosított 5. §-ában foglaltaknak megfelelően elkészített földmérési
alaptérkép. Ennek a nyilvántartási példánya – az ingatlannyilvántartási térkép
(a továbbiakban: nyilvántartási térkép) – szolgál az ingatlannyilvántartás
céljára [Iny. tvr. 9. § (4) bekezdés]. A földmérési alaptérkép kötelező alapja
az ingatlannyilvántartásnak (állami földnyilvántartásnak és telekkönyvnek),
továbbá minden olyan tevékenységnek és eljárásnak, amely a térképi
ábrázolással, a területnagysággal, a koordinátás azonosítók meghatározásával
vagy a helyrajzi számozással kapcsolatos [Ft. 5. § (3) bekezdés]. A földmérési
alaptérkép a tartalmat mérethelyesen, valósághűen ábrázolja és hitelesen
tanúsítja [Ft. 5. § (2) bek.].
Az ingatlannyilvántartás érvényessé válásával az alapjául szolgáló
nyilvántartási térkép is érvénybe lép. Ezért mindazokban a jogvitákban,
amelyeknek a tárgya a felek által birtokolt szomszédos földrészletek közötti
határvonal természetbeni helye, a bíróságnak ezt a nyilvántartási térképen
ábrázolt határvonalnak megfelelően kell meghatároznia.
Ennek érdekében a bíróság akkor jár el helyesen, ha a kirendelt igazságügyi
földmérő szakértő feladatává teszi annak kellő részletességgel elkészített
vázrajzon történő szemléltetését is, hogy hol tűzhető ki a természetben a
nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak megfelelő határvonal, megjelölve
annak azokat a kellően rögzített kitűzési pontjait, amelyek ismeretében a
határvonal utóbb – szakértő bevonása nélkül is kitűzhető.
II. Az egységes ingatlannyilvántartás egyik fontos alapelvét fogalmazza meg
az Iny. tvr. 2. §-nak (1) bekezdése, amely szerint az ingatlannyilvántartás –
ha jogszabály kivételt nem tesz – hitelesen tanúsítja a bejegyzett jogok és
tények mellett a feltüntetett adatok, így a földrészletek határvonalára
vonatkozó adatok fennállását is. Ez az alapelv szolgálja egyebek mellett – a
tulajdoni és használati viszonyok védelmét, továbbá az ingatlanforgalom
biztonságát. Fontos érdek fűződik ezért ahhoz, hogy a bíróságok is elősegítsék
az ingatlannyilvántartás alapjául is szolgáló nyilvántartási térkép adatainak
minél pontosabbá tételét, így adva jogvédelmet azoknak, akiket jogsérelem ért a
nyilvántartási térkép téves adata miatt.
Az ingatlannyilvántartás szerkesztése során hozott határozat ellen az
érdekeltek az Iny. tvr. VI. fejezetében (23-32. §-ok) szabályozott
jogorvoslattal élhettek, illetőleg élhetnek [Iny. tvr. 42. § (4) bekezdés). A
járási földhivatal határozata ellen tehát a megyei földhivatalhoz (Budapesten a
Fővárosi Földhivatalhoz) lehet fellebbezni, a jogok és tények bejegyzése
tárgyában hozott megyei (fővárosi) földhivatali határozat megváltoztatása iránt
pedig az ingatlan fekvése szerint illetékes járásbíróságnál (kerületi
bíróságnál) lehet kérelmet előterjeszteni, amely bíróság a kérelem felöl
tárgyaláson kívül – az Iny. tvr-ben foglalt eltérésekkel – a polgári nemperes
eljárás szabályai szerint határoz. Az első fokú bíróság végzése elleni
fellebbezésre és a fellebbezési eljárásra – meghatározott eltéréssel –
ugyancsak a polgári nemperes eljárás szabályai az irányadók (Iny. tvr. 23-29.
§).
Az ingatlannyilvántartás átalakítása során hozott határozat ellen is az
érdekeltek az ingatlannyilvántartási jogszabályok szerinti jogorvoslattal
élhetnek [27/1980. (XI. 9.) MÉM rendelet 7. § (3) bekezdés].
Az említett rendelkezések tehát csak a jogok és tények bejegyzése tárgyában
hozott megyei (fővárosi) földhivatali határozat ellen teszik lehetővé a
nemperes eljárás szabályaihoz igazodó bírósági út igénybevételét. Ezzel
összhangban rendelkezik a bíróság által felülvizsgálható államigazgatási
határozatokról szóló 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet akként, hogy a bíróság
által felülvizsgálható az ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzéséről
szóló, illetve ingatlanra vonatkozó jogok és tények bejegyzését elutasító
földhivatali határozat [1. § (1) bekezdés 16. pont]. Ezek az eljárások azonban
nem szükségképpen vezetnek a szomszédos ingatlanok (földrészletek)
határvonalával kapcsolatos viták rendezésére.
Az ingatlannyilvántartás szerkesztésére vonatkozó jogszabályi
rendelkezésekből is következik, hogy a szerkesztés nem járhat a tulajdonos vagy
más jogosult korábban szerzett jogainak a sérelmével. Az ingatlannyilvántartás
átalakításáról szóló 27/1980. (XI. 9.) MÉM rendelet 3. §-a is kimondja, hogy az
ingatlanok helyrajzi számának, területének és egyéb adatainak megváltoztatása
az ingatlannyilvántartásba bejegyzett jogokat és tényeket nem érintheti. A
4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 3. §-nak (6) bekezdése pedig akként rendelkezik,
hogy felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén a járási
földhivatal a földmérési alaptérképet, illetve a hozzá tartozó területi
adatokat bármikor hivatalból is kijavíthatja. Nincs tehát jogszabályi akadálya
annak, hogy ugyanezt a járási földhivatal a sérelmet szenvedett fél kérelmére
vagy a bíróság jelzésére tegye meg.
Abban az esetben, ha a jogsérelem az említett földhivatali eljárásban nem
orvosolható, illetőleg azt nem orvosolják, az érdekelt fél nem zárható el
attól, hogy igényét a szomszédos ingatlan tulajdonosával szemben keresettel a
bíróság előtt érvényesítse. Nyilvánvaló, hogy a nyilvántartási térkép esetleges
hibája a bejegyzett jog sérelmével jár. A tulajdonjogból eredő birtoklási jog
terjedelme ugyanis minden esetben annak a földrészletnek a határvonalához igazodik,
amelyet a nyilvántartási térképen a valóságos tulajdoni viszonyoknak
megfelelően feltüntetett határvonalak határoznak meg. Ha az ingatlan
tulajdonosa sérelmesnek tartja az érvényben levő nyilvántartási térképen
ábrázolt határvonalat, a bíróság előtt érvényesítheti a szomszédos ingatlan
tulajdonosa által el nem ismert igényét.
Az igény tárgyában azonban a bíróság csak akkor dönthet, ha a földhivatali
eljárásban a sérelem nem orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül
kísérelték meg. Ezért – amennyiben a földhivatali eljárásban való orvoslás
egyáltalán szóba jöhet – le kell folytatni az említett földhivatali eljárást,
és meg kell várni annak jogerős befejezését.
Az említett kereset alapján indult perben a sérelmet állító felet terheli
annak bizonyítása, hogy az ingatlannyilvántartási térkép hibás, továbbá hogy
annak hibája miatt öt jogsérelem érte, amely a földhivatali eljárásban nem volt
orvosolható [Pp. 164. § (1) bekezdés].
III. A nyilvántartási térképen a valóságos tulajdoni viszonyoknak megfelelően
ábrázolt határvonal a természetben nem mindig tűzhető ki teljes pontossággal,
hanem csak az ún. földmérési hibahatáron (megengedett eltérésen) belül. Ilyen
esetben – igazságügyi földmérési szakértő szakvéleményének beszerzése után – a
bíróságnak kell megállapítania, hogy a természetben hol húzódik a
nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalnak leginkább megfelelő határvonal.
A szakértő feladatává kell tenni azoknak a kitűzési nehézségeknek a
feltárását is, amelyek indokolttá teszik a megengedett eltérés
figyelembevételét. Ennek ismeretében kell a bíróságnak megállapítania a
határvonal természetbeni helyét olyan módon, hogy az – szakértő bevonása nélkül
is – bármikor kitűzhető legyen. Ennek érdekében a bíróságnak a határozatában
szabatosan meg kell állapítania a határvonal – s egyben a birtokba adni rendelt
területrész – kitűzési pontjait.
Ha a perben bizonyítják, hogy a
jogvitát megelőzően kialakult békés birtokállapotnak megfelelő határvonal a
természetben a szóban levő „földmérési hibahatáron” belül van, ezt a
határvonalat kell olyannak tekinteni mint amely megegyezik a nyilvántartási
térképen ábrázolt határvonallal. Ehhez képest kell eldönteni, hogy a szomszédos
ingatlanok birtokosai követtek-e el egymás sérelmére birtokháborítást. A békés
birtoklásban megzavart fél jogszerű birtoklását ugyanis védelmezni kell, erre
alapítottan a megengedett eltérésen belüli birtoklási határvonal önkényes
megváltoztatása is birtokháborításnak minősül. A sérelmet szenvedett félnek
ezért birtokvédelmet kell adni, elrendelve a megzavart birtokállapot
helyreállítását [Ptk. 192. § (3) bekezdés, Ptk. 188. § (1) bekezdés].
IV. Ahhoz, hogy a bíróság megállapítsa a helyes térképi határvonalat, nincs
szükség az építésügyi hatóság engedélyére. A bíróság ugyanis a határozatában a
helyes térképi határvonalat határozza meg, s ennek megfelelően rendezi az
érdekelt felek birtokviszonyait úgy, hogy az többé nem tehető vitassa [Pp. 229.
§ (1) bekezdés].
Építésügyi hatósági engedély beszerzésére csak akkor van szükség, ha a
nyilvántartási térképen ábrázolt határvonal megváltoztatásának bírósági
határozattal történő elrendelése azon alapul, hogy a szomszédos ingatlanok
közös határvonala mentén – érvényes tulajdonszerzési jogcímen – meghatározott
területrészt kell az egyik szomszédos földrészletből a másikhoz átcsatolni.
Ilyenkor ezért először a helyes térképi határvonalat kell megállapítani, és
ehhez képest kell dönteni a vitás területrész tulajdonjogát, illetőleg birtoka
iránt előterjesztett kereseti vagy viszontkereseti kérelemről.
A bíróságnak minden olyan határozatát, amellyel a helyes térképi
határvonalat állapítja meg, az igazságügyi földmérési szakértő által készített
kitűzési vázlattal, mérési és területszámítási munkarészekkel együtt meg kell
küldenie a területileg illetékes megyei (fővárosi) földhivatalnak. Csak így
biztosítható ugyanis az, hogy a bírósági határozattal megállapított
határvonaltól – annak későbbi kitűzésekor – a földmérő szerv se térjen el
[4/1980. (I. 25.) MÉM rendelet 4. § (4) bekezdés].
Nem csak a régi, hanem az új Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadó: vö. 1/2014. PJE határozat 1. pont.
Cikk forrása: Kúria
A jelen blog cikk nem minősül jogi tanácsadásnak, csak tájékoztatási célból készült.
Bármilyen vitás esetben keressen fel ügyvédet, illetve jogsegély szolgálathoz is fordulhat, vagy a bíróságok ügyfélsegítő napjain is kérhet segítséget panaszának intézéséhez.
Ha további tanácsra van szüksége, hívjon bizalommal: